Untitled

Az egyszeri kutató, aki az 1930-as években gyógyszertani kutatásaihoz fogott

néhány hörcsögöt a szíriai Allepo-hegység lejtõin, álmában sem képzelte, hogy

azok a példányok néhány évtizeddel késõbb ennyi és ilyen sokféle hobbiállat

õseivé válnak. Laboratóriumi körülmények között rendkívül gyorsan szaporodott ez a néhány állat, a Jeruzsálemi Egyetemen egy év alatt több mint 150 utóduk született. Nem sokkal késõbb egy párt Nagy-Britanniába csempésztek, ahol szintén kutatási célokra használták õket, majd néhány évvel késõbb a Londoni Állatkert is szerzett néhány példányt. Rendkívül szapora természetük miatt 1937-ben már megjelentek hobbiállatként is, sõt ekkor kezdõdött az amerikai hobbiállattartók meghódítása is.

A szíriai aranyhörcsögöt övezõ egyre növekvõ népszerûség folytán 1948-ban

megjelent a faj a kiállításokon is. Szaporaságuk csak tovább növelte sikerüket,

és nem sokára még szélesebb körökben váltak ismerté, amit elõsegített a

világon az elsõ angliai, majd azt követõen egy második , alabamai tenyészet

megalapítása is. Ezek és a hozzájuk hasonló létesítmények képesek voltak arra, hogy a világszerte megnövekedett igényeket kielégítsék. Nemrégiben a Phodopus törpehörcsögfajok is rendkívül népszerûvé váltak,

Manapság már ezeknek is számos változatát tenyésztik. A világon élõ 24 hörcsögfaj közül még egynek, a kínai törpehörcsögnek (Cricetulus griseus) sikerült a tenyésztõk és hobbiállattartók érdeklõdését felkeltenie. Ez utóbbi

faj már 70 évvel ezelõtt megjelent Nagy-Britanniában, de - csakúgy, mint

a többi törpehörcsögfajt - csak az 1970-es években kezdték el szélesebb

körben tenyészteni.

Jellemzõik:

A hörcsögök az egéralkatú rágcsálókon (Myomorpha alrend) belül az egérfélék (Muridae) egyik családját alkotják. Fajaik kizárólag az Óvilágban élnek, elterjedési területük Európától a Közel-Keleten át egészen Oroszországig és Kínáig tart. A család legnagyobb termetû tagja a nálunk is honos közönséges hörcsög (Cricetus cricetus), amelynek hossza meghaladja a 28 cm-t, súlya pedig elérheti a 0,9 kg-ot. A másik véglet, a törpehörcsögök (Phodopus és Cricetulus nemek), melyeknek számos faja nem nagyobb 6,5 cm-nél és 50 g-nál. A hörcsögök nemét és angol nevüket is a "hamstern" szóból kapták, ami azt jelenti, "összehordani", és jól tükrözi ezen állatok közös jellegzetességét: pofazacskóikba gyûjtik a felszínen talált táplálékot, majd föld alatti üregeikben raktározzák. A hörcsögök természetüknél fogva félénkek, a nap nagy részét járataikba húzódva töltik, és csak sötétedéskor indulnak élelemszerzõ körútjukra. Ez az életritmus jellemzõ a háziasított egyedekre is, amelyek a nappali szunyókálással, az éjszakát pedig rágcsálással és más aktív tevékenységekkel töltik. Ez a szokásuk alapozza meg rossz hírnevüket is: ha ugyanis napközben zavarják, felébresztik õket, hajlamosak belekapni a betolakodó ujjaiba. Éles fogaikkal áttudják harapni a csonthéjas termések magházát, és könnyedén elropogtatják a diót és más kemény magvakat is. Táplálkozásukban fontos szerepet játszanak mellsõ lábaik, melyekkel képesek a táplálékdarabkákat megfogni. Lábacskáik segítségükre vannak tisztálkodás közben is, gyakran láthatjuk kedvenceinket nagy igyekezettel mosakodni. Más éjszakai életmódú rágcsálókhoz hasonlóan a hörcsögök is inkább hallásukra és szaglásukra, mintsem látásukra támaszkodnak. Hosszú bajuszszálaik segítségével állapítják meg, hogy keresztülférjenek-e az elõttük levõ nyíláson, hiszen gyakrabban a föld alá bújást választják, csak ritkán menekülnek a felszínen. Mivel nincsen farkuk, elég ügyetlenül másznak és egyensúlyoznak.